Menu

1.1.5. Síkhullámok

 

A pontszerű sugárforrásból kilépő elektromágneses hullámok a tér minden irányában azonos sebességgel és egyenletesen terjednek. A jelenség úgy képzelhető el, mint hogyha a középpontot képező sugárforrás körül egyre növekvő átmérőjű gömbhéjak alakulnának ki. Ha ezeket a gömbhéjakat sikerülne láthatóvá tenni, akkor a sugárforrás közvetlen közelében (ahol tehát a gömbsugár még kicsi) a gömbalak felismerhető lenne. A sugárforrástól nagyobb távolságban azonban a gömbfelület igen nagy kiterjedése következtében az íveltség már nem lenne észrevehető, és így a gömbhéj, mint síkfelület jelenne meg, amint a földgömb felszíne sem tűnik íveltnek, hanem síkfelületnek. Éppen ezért azokat az elektromágneses hullámokat, amelyek a sugárforrástól elegendő távolságban vannak, síkhullámoknak tekintjük. Az 1.5. ábrán egy ilyen síkhullám pillanatnyi helyzetét és annak elektromos és mágneses erőterét mutatja.

 

1.5. ábra. Függőlegesen polarizált hullámhomlok

 

A nyilak a hullám pillanatnyi erőterének irányát jelölik, a terjedési irány pedig az ábra síkjára merőleges: a hullámhomlok a néző felé halad. Az elektromos és mágneses erővonalak iránya egy perióduson belül 180°-ot fordul (a nyilak iránya megfordul). Természetesen ilyenkor a terjedés iránya nem változik; továbbra is merőleges lesz a hullámhomlokra.

 

Váltakozó elektromágneses erőtér
Tartalom
A térerősség