Menu

1.1.8. Reflexió, refrakció és diffrakció

 

A nagyfrekvenciás elektromágneses hullámokat 30kHz és 300GHz között, ami a 10km és 1mm közötti hullámhossz-tartománynak felel meg, általában rádióhullámoknak nevezzük. Elektromágneses hullámok azonban a fényhullámok is amelyeknek frekvenciája sokkal nagyobb, mint a rádióhullámoké. Hasonlóság közöttük az, hogy a rádióhullámok a fényhez hasonlóan verõdnek vissza, törnek meg és hajlanak el.

A reflexió (visszaverõdés) lehet irányított, amely síkfelületen alakul ki, vagy szórt reflexió, amely egyenlõtlen felületeken keletkezik. Az irányított reflexiónál a visszavert sugár, a beesõ sugár és a beesés pontjára emelt merõleges egy síkba esnek. A beesési szög és a visszaverõdési szög a beesés pontjára emelt merõlegeshez képest egyforma. A reflexió mértéke (a reflexiós koefficiens) függ a visszaverõ közeg permittivitásától (dielektromos tényezõjétõl és permeabilitásától.

Az elektromágneses hullámok refrakciója (törés) különbözõ dielektromos tényezõjû közegek átmeneténél lép fel. Ennek a jelenségnek különösen az ultrarövid hullámok terjedésénél van jelentõsége. Mivel az elektromágneses hullámok terjedési sebessége a közeg dielektromos tényezõjétõl függ, ha ez változik, a terjedési sebesség is változik. A sebességváltozás következtében pedig irányváltozás lép fel; ez a refrakció. A légkör dielektromos tényezõje függ a sûrûségtõl és relatív nedvességtartalmától. A jelenség igen szemléletesen mutatható be egy optikai kísérlettel: ha egy botot ferdén egy vödör vízbe helyezünk, akkor a bot a vízfelszín síkjában meghajlani látszik.

Az elektromágneses hullámok diffrakciója (elhajlása) a terjedés útjában levõ élek mentén alakul ki. Ennek köszönhetõ, hogy olyan területeken, amelyek hullámárnyékban vannak, mint pl. magasabb hegyek és épületek mögött, sokszor még elfogadható vétellehetõség tapasztalható. A diffrakció mértéke frekvenciafüggõ: növekvõ frekvenciával csökken

 

Az elektromágneses hullámok polarizációja
Tartalom
Az atmoszféra