Menu

3.1.2. Az antenna impedanciája

 

A sugárzón kialakuló áram- és feszültségeloszlásból az impedancia- (látszólagos ellenállás) viszonyokra is következtethetünk. Az Ohm-törvény alapján a feszültség és áram ismeretében az ellenállás értéke:

A sugárzó teljes hossza mentén tehát bármely pont impedanciája meghatározható az adott pontban mérhető feszültség és áram viszonya alapján.  A sugárzó rezonancia frekvenciáján az ellenállás valós (rezisztív), más frekvenciákon viszont (reaktív) (induktív vagy kapacitív), összetevőket is tartalmaz.

A 3.2.(c) ábra értékeléséből az alábbi fontos következtetések vonhatók le: Rezonanciafrekvencián a sugárzó végeinél nagy a feszültség és kicsiny az áram, tehát az impedancia nagy, sugárzó közepén pedig kicsi a feszültség és nagy az áram, tehát az impedancia kicsi. Noha a sugárzó bármely pontjánál meghatározható az ellenállás, ezt általában a betáplálási pontra adják meg (talpponti ellenállás). Mivel a félhullámú dipólus esetéhen a talppontnál árammaximum és feszültségminimum van, ellenállása aránylag kicsiny (kb. 60Ω ).

 

 

3.3. ábra. Félhullámú dipólus Ro bemeneti ellenállásának változása a ?/d hullámhossz-átmérő függvényében

A félhullámú dipólus talpponti ellenállása az elméleti számítások szerint 73Ω, amennyiben a sugárzó végtelenül vékony (l/d =∞) és a talaj felszínétől végtelenül messze van. A 3.3. ábra mutatja,  hogy a félhullámú dipólus talpponti ellenállása  változtatható a hullámhossz és a dipólus-átmérő  viszonyának változtatásával.

A l/d viszonyt karcsúsági tényezőnek nevezik; kiszámításakor a l, és a d értéket azonos mértékegységben kell behelyettesíteni. A rövidhullámú és ultrarövid hullámú gyakorlatban alkalmazott sugárzók átmérőjét 2mm-nél kisebbre szokás megválasztani, ezért a félhullámú dipólusok talpponti ellenállása 65Ω alatt van ebben a frekvenciatartományban.

 

Áram- és feszültségeloszlás a félhullámú sugárzón
Tartalom
A sugárzási ellenállás