Menu

3.1.3. A sugárzási ellenállás

 

A sugárzási ellenállás olyan számérték, amelybõl az antenna különbözõ tulajdonságaira következtethetünk. Az árammaximumra szokták vonatkoztatni, és lényegében azt az ellenállást jelképezi, amely - az antenna helyére kötve - a kisugárzott teljesítményt elfogyasztaná. A rezonanciában levõ antenna talpponti ellenállása, mint láttuk, valós értékû, és pl. a félhullámú dipólus esetében az Rs  sugárzási és Rv veszteségi ellenállásból tevõdik össze. Az Rv veszteségi ellenállást elsõsorban a sugárzó felületi ellenállása és a szigetelõkben fellépõ dielektromos veszteségek okozzák. A veszteségi ellenállás értéke a gyakorlatban a sugárzási ellenállás töredéke.

A sugárzási ellenállást elsõsorban az antenna helyzete és környezete határozzák meg: a Föld feletti magasság, a talaj vezetõképessége, a szomszédos épületek stb., de a sugárzó geometriai méretei is befolyásolják (pl. karcsúsági tényezõ).

Ha ismeretes a Ps kisugárzott teljesítmény, továbbá az Imax maximális antennaáram, akkor a sugárzási ellenállás a következõ összefüggésbõl számítható:

A sugárzási ellenállás és a veszteségi ellenállás aránya az antenna h hatásfokát adja meg:

 

 

Az antenna impedanciája
Tartalom
A félhullámú dipólus, mint rezgõkör