Menu

3.1. A félhullámú dipólus

 

Az antenna technika legegyszerűbb, ugyanakkor legelterjedtebb rezonanciaképes szerkezete az ún. félhullámú dipólus. Úgyszólván valamennyi anten­natípus közös eleme, továbbá a decibelben meg­adott antennanyereség vonatkozási alapja. Az an­tennák tulajdonságainak és működésük megérté­séhez a félhullámú dipólus elméletének ismerete szükséges.

3.1. ábra. A félhullámú dipólus

Mint már elnevezéséből is kitűnik, a félhullámú dipólus geometriai hossza közelítően az üzemi frekvencia hullámhosszának felével (λ/2) egyenlő. Ez esetben a dipólus a hullámhosszal rezonanciá­ban van (3.1. ábra). A dipólus szó "két pólust" jelent, és arra utal, hogy a félhullámú sugárzó geo­metriai középpontjában meg van szakítva. Az így keletkező "két pólusra", az X  - X pontokhoz csat­lakoztatható a tápvonal, illetve az adó vagy a vevő.

 

Az antennák működése és tulajdonságai
Tartalom
Áram- és feszültségeloszlás a félhullámú sugárzón