Menu

5.1.5. Nagyfrekvenciás tápvonalak használata

 

A légszigeteléses kettős tápvonal, a "macskalétra", az amatőr-gyakorlatban még mindig nem veszített jelentőségéből. A rövidhullámú tartományban szinte pótolhatatlan, különösen akkor, ha hangolt tápvonalként (lásd az 5.3.2. pontot)  alkalmazzuk. Ha a térköztartók jó minőségű dielektrikumból készülnek, kisebb lesz a csillapítási veszteség, mint a legjobb szalagkábeleké. Térköztartók cél jára számos korszerű műanyag jöhet számításba: súlyuk csekély, csillapítási veszteségük igen kicsi, és legtöbbjük könnyen munkálható meg.  A térköztartók szokásos hossza 5...15 cm körüli;  ez a leginkább használatos 2 mm átmérőjű antennahuzallal 480...600Ω-os hullámellenállást ad  (lásd az 5.4. ábrát). Minél nagyobb a párhuzamos huzalok közötti térköz, a veszteség a hosszú szigetelési szakasz következtében annál kisebb lesz.  A nagyobb frekvenciájú sávokban (pl. 28MHz-en) azonban a "széles" tápvonal maga is sugározhat már: a sugárzási veszteség ugrásszerűen megnő, és az eredmény BCI és TVI (=a rádió- és tv-vétel zavarása). A 10 cm-es térköz az összes rövidhullámú amatőrsávokban jól használható. A térköztartó merevítőkkel nem érdemes takarékoskodni,  hogy a tápvonal erősebb szélben is megtartsa alakját, és ne változtassa elektromos tulajdonságait.

A légszigeteléses tápvonal telepítésekor ügyelni kell arra, hogy a nyomvonalban erős törések ne legyenek. Különösen kerülendők a tápvonallal párhuzamos fémes tárgyak. Ha a tápvonal telepítésekor egy ereszcsatorna, fémes oszlop vagy nagyobb fémes tárgy elkerülése teljességgel lehetetlen, akkor legalább háromszoros tápvonalszélességnek megfelelő távolságot kell betartani.

Kevéssé ismert, de igen kiváló tulajdonságú tápvonal a négyhuzalos légszigetelésű tápvonal. Ez négy párhuzamos huzalból áll, amelyeket egy körtárcsa kerületén, egyenlő térközben vagy egy négyzetes lap sarkán rögzíthetünk. A műanyagból készült tárcsák (vagy kereszt alakú térköztartók) ugyanazt a feladatot látják el, mint a "macskalétra" térköztartói: a négy huzalból álló köteg alakját biztosítják.

A tápvonal két végén a szemben levő huzalpárokat összekötjük (a1-et, és a2-t, továbbá b1-et és  b2-t ; lásd az 5.15. ábrát). A tárcsa átmérője, illetve a huzalok közötti térköz ez esetben is 5...15 cm között lehet. Az ilyen négyhuzalos tápvonalak hullámellenállása kisebb, mint az azonos térközű kéthuzalos tápvonalaké (Z értéke 180...280Ω között van), ugyanakkor teljesen szimmetrikusak és rendkívül kicsi a sugárzási veszteségük. Ezen kívül, a környezet hatására sokkal kevésbé érzékenyek, mint az összehasonlító méretű kéthuzalos tápvonalak.

5.15. ábra. Négyhuzalos tápvonal Z hullámellen­állásának változása a D huzaltérköz függvényében különböző huzalátmérők esetén

 

Az 5.15. ábra segítségével meghatározható a különféle átmérőjű huzalból és térköztartó tárcsából  felépített négyhuzalos tápvonal várható hullám­ellenállása.

A kereskedelemben kapható szalagkábelt kedvezőtlen tulajdonságai miatt az amatőr-gyakorlatban csak kivételes esetben, pl. kitelepülésnél célszerű használni. Vitathatatlanul legjobb, de ugyanakkor a legköltségesebb tápvonal a koaxiális kábel. Ennek kedvező elektromos tulajdonságait már tárgyaltuk. Ehhez járul, hogy telepítése úgyszólván semmiféle problémát sem okoz: hálózati vezetékhez hasonlóan szerelhető fel bárhova. Ha a PVC-köpeny sértetlen, föld alatt is vezethető, mindössze arra kell ügyelni, hogy a nyomvonalban túlságosan éles törések ne legyenek, mert a belső ér helyzete a kábelharisnyához képest megváltozhat, ami a hullámellenállás értékének ingadozását okozhatja.

Az olyan koaxiális kábelek, amelyeknek belső ere sodort, többerű huzalból (ún. litzéből) készült, hajlékonyabb, mint a tömör rézhuzal-erű koaxiális kábel, azonban csillapítása is valamivel nagyobb. Ha a koaxiális kábel átázik, a nedvesség többé nem távolítható el, és a kábel használhatatlanná válik.

 

Nagyfrekvenciás tápvonalak csillapítása

Tartalom

Nagyfrekvenciás tápvonalak jelölése