Menu

5.3.1. Az illesztett tápvonal

 

Ha egy tápvonalnál az (5.14) képlet szerint impedanciaillesztés feltétele biztosítva van, a feszültség- és árameloszlás az 5.21. ábra szerint fog alakulni. Mivel egyetlen ponton sem alakul ki állóhullám, az illesztett tápvonal hossza tetszőleges lehet. Ilyenkor - legalábbis koaxiális kábeleknél csupán az elkerülhetetlen frekvenciafüggő tápvonalcsillapítás lép fel (lásd az 5.1.4. pontot). Árnyékolatlan szimmetrikus kéthuzalos tápvonalaknál még az 5.2.2. pontban tárgyalt sugárzási veszteség is hozzájárul. Összehasonlítható körülmények között a szabatosan illesztett tápvonal biztosítja a legveszteségmentesebb energiaátvitelt.

Az illesztett tápvonalon terjedő hullámokat haladóhullámoknak is nevezik. Az amatőr-gyakorlatban ezért ezeket haladóhullámú tápvonalnak is szokás nevezni. Mivel az illesztési hibák a legritkább esetben kerülhetők el teljesen, a tápvonalon pszeudo-haladóhullámok alakulnak ki. Ezek olyan haladóhullámok, amelyekre kisebb-nagyobb állóhullámok szuperponálódnak kb. az 5.24. ábra szerint. Az amatőr-gyakorlatban az s =2 állóhullámarány még elfogadható.

A tápvonal illesztési hibái, amelyeket az adóvégfokozat, illetőleg a vevő-bemenet okozhatnak, viszonylag könnyen kiküszöbölhetők. A korszerű amatőr adóberendezésekben olyan könnyen hozzáférhető hangoló- és csatolóelemek találhatók, amelyeknek segítségével optimális impedanciaillesztés elvégezhető. Esetleg fellépő meddő tagok az adó kimeneti körének pontos rezonanciára hangolásával szüntethetők meg. A tápvonal csatlakoztatásának különféle módozatait a 8. fejezetben tárgyaljuk.

Nehezebb vagy legalábbis kényelmetlenebb azokat az illesztési hibákat kompenzálni, amelyek a rendszerint nehezen megközelíthető antenna-betáplálási pontnál lépnek fel. Az ilyen illesztési hiba a tápvonal adó felőli végén semmiféle beavatkozással nem szüntethető meg; a hullámosság a tápvonalról nem tüntethető el; ez csak a hiba forrásánál, az antennánál lehetséges. Ez a 6. fejezetben tárgyalandó illesztő és transzformáló tagok segítségével oldható meg. Az impedanciaillesztés csak akkor kifogástalan, ha az esetleges induktív vagy kapacitív meddő tagot is kompenzáljuk. Ilyenek akkor lépnek fel, ha az antenna rezonanciafrekvenciája nem azonos a gerjesztőfrekvenciával. A meddő hányad kompenzálásáról ugyancsak a 6. fejezetben lesz részletesebben szó.

Illesztett tápvonalként bármely kivitelű kéthuzalos típus számításba jöhet, még a házilag készült,  de meghatározott hullámellenállású "macskalétra" is. A legkedvezőbb eredmények koaxiális kábellel érhetők el, bár ezek szimmetrikus antennához (pl. dipólushoz) csak szimmetrizáló transzformátor (lásd a 7. fejezetet) közbeiktatásával csatlakoztathatók.

Az ultrarövid- és deciméter-hullámtartományban kizárólag illesztett tápvonalak használatosak. Egy sávon üzemelő antennákat még a rövidhullámú tartományban is illesztett tápvonallal célszerű gerjeszteni. Az olyan antennáknál, amelyeket felharmonikus rezonátorként többsávos üzemben is használunk, az illesztett tápvonalak csak feltételesen alkalmazhatók. Ennek oka, hogy a felharmonikusan gerjesztett antennák talpponti impedanciája és rezonanciaviszonyai változnak, ezért tökéletes illesztés mindig csak egy sávon érhető el; a többi sávon szükségszerűen kisebb-nagyobb illesztetlenség és meddő tagok lépnek fel. A megoldás módozataira az 5.3.3. pontban fogunk visszatérni. Az 5.31. ábrán egy házilag készült 300Ω hullámellenállású tápvonal képe látható.

 

5.31. ábra. Kéthuzalos tápvonal, Z=300Ω

 

 

A táplálás módjai

Tartalom

A hangolt tápvonal