Menu

6.1. A delta-illesztés

A 6.1. ábra szerinti delta-illesztés előnyösen használható 400...600Ω-os hullámellenállású házi készítésű kéthuzalos tápvonal illesztéséhez, rövidhullámú dipólushoz. A félhullámú dipólus áram-feszültség eloszlásának, vagyis az abból levezethető eredő impedanciaeloszlásnak megfelelően a delta-illesztés két felső csatlakozási pontját a sugárzó középpontjától egyenlő távolságban levő két pontra kötjük, ahol a sugárzó impedanciája a tápvezeték hullámellenállásával azonos. A táp vonal két szétfeszített szára a görög ábécé nagy Δ betűjéhez hasonlít, innen származik ennek az illesztési módszernek az elnevezése.

6.1.ábra A delta-illesztés

A tápvonal-csatlakozás hatására az antenna elektromosan meghosszabbodik, vagyis rezonanciafrekvenciája a kisebb tartomány felé tolódik el: Így az eredeti, az antennaméretezés alapjául szolgáló üzemi frekvencián az antenna betáplálási pontja kisebb-nagyobb meddő tagot tartalmaz; ez azt jelenti, hogy a tápvonalon állóhullámok fognak fellépni. Ezek az állóhullámok csak úgy csökkenthetők vagy szüntethetők meg, ha a sugárzók hosszát az üzemi frekvenciánál valamivel nagyobbra méretezzük (vagyis a hosszát csökkentjük). Ennek következtében kapacitív reaktancia lép fel, amely viszont - helyes méretezés esetében - a delta-illesztés okozta induktív reaktanciát kompenzálni képes.
Az X/D viszonyt általában 1/1,25-ra szokás választani. Egy 600Ω-os tápvonal illesztése félhullámú dipólushoz az alábbi közelítő képletek segítségével méretezhető:

rövidhullámú antennáknál

ultrarövid hullámú antennáknál

és

ahol X és D cm-ben és f MHz-ben helyettesítendő be.
A delta-illesztés egyik legfontosabb mechanikai előnye, hogy a sugárzót geometriai középpontjában nem kell elvágni, mint a félhullámú dipólusnál általában szokásos. Sugárzó középpontja fémesen rögzíthető bármilyen fémes tartószerkezethez, illetve földelhető.

Illesztő és transzformáló egységek
Tartalom
A T-illesztés