Menu

6.6.1. Az aszimmetrikus hangolócsonk

 

Ha az egyik végén táplált sugárzót negyedhullámú hangolócsonkkal kívánjuk illeszteni, táp vonalként a koaxiális kábel használható előnyösen: az aszimmetrikus betáplálási ponthoz ideálisan csatlakozik az ugyancsak aszimmetrikus koaxiális kábel. Mint tudjuk a koaxiális kábel ezen kívül időálló, és szinte tökéletesen árnyékolja a nemkívánatos sugárzásokat. Ilyenkor természetesen a hangolócsonk és a tápvonal készítéséhez ugyanazt a kábeltípust használjuk. Az előbbi fejezetbeni fejtegetéseink értelemszerűen alkalmazhatók a koaxiális negyedhullámú illesztő tápvonalszakaszra is.

Mivel a lehangolt λ/2, vagy n·λ/2 hosszúságú sugárzó nyitott végén mindig feszültségmaximum van, az egyik végén táplált antenna bemeneti impedanciája igen nagy. A szokásos kivitelű koaxiális kábelek hullámellenállása ugyanakkor általában 60Ω körüli, vagyis ZA minden esetben lényegesen nagyobb, mint ZS. Ebből következik, hogy rövidrezárt hangolócsonkot kell alkalmazni, amelynek C és B méreteit a 6.14. ábrabeli nomogram segítségével határozhatjuk meg. Mint hogy az egyik végén táplált antennák bemeneti impedanciája minden esetben nagyobb, mint 1000Ω, s=20 hullámossági tényezővel számolhatunk. A nomogram alapján a hangolócsonk csatlakozási pontja a kábel végétől 0,216, távolságban van (C méret), míg az ide forrasztandó rövidrezárt hangolócsonk B hossza 0,034.

A hangolócsonk hosszának, továbbá a csatlakozási pont helyzetének meghatározásakor az alkalmazott koaxiális kábel rövidítési tényezőjét figyelembe kell venni: ez általában 0,66 körül szokott lenni.

A hangolócsonk készítéséhez a koaxiális kábelből egy elektromosan 0,034 hosszú darabot levágunk. A kábeldarab egyik végén a kábelér és köpeny összeforrasztásával rövidzárt létesítünk (rövidrezárt hangolócsonk). A hangolócsonk kifogástalan csatlakoztatása némi ügyességet igényel. A számítással meghatározott csatlakozási pont környezetében először is néhány cm hosszú darabon eltávolítjuk a kábel külső PVC köpenyét. Ez után a kábelharisnyát óvatosan szétfeszítjük, amíg a műanyag dielektrikum jól hozzáférhetővé nem válik, majd éles késsel óvatosan, anélkül hogy a kábeleret megsértenénk, a dielektrikumból annyit távolítunk el, hogy a hangolócsonk szabad végének kábelerét kényelmesen és biztonságosan az így szabaddá tett tápvonal-kábelérhez forraszt hassuk. Ezután a forrasztást gondosan, több rétegben műanyag ragasztóval (pl. Technocol) lezárjuk. Ügyeljünk arra, hogy a csatlakozási pontban a kábelér és a harisnya ne érintkezzenek egymással. Végül a hangolócsonk kábelköpenyét a tápvonal kábelköpenyéhez forrasztjuk, majd az egész csatlakozási pontot jó minőségű szigetelőszalaggal vízmentesen lezárjuk. A 6.17. ábrán egy koaxiális  hangolócsonk bekötésének elektromos vázlata látható.

 

6.17. ábra. Koaxiális illesztőcsonk

 

Mechanikus és elektromos szempontból ideális (de nem a legolcsóbb!) megoldás az, ha a csatlakozási pontot egy koaxiális T-csatlakozóaljzat és három koaxiális csatlakozódugó segítségével alakítjuk ki.

A hangolócsonkot gyűrűszerűen felcsévélhetjük, míg a koaxiális kábel telepítése tetszőleges lehet, minthogy a környezete gyakorlatilag semmilyen hatással nincs rá.

A koaxiális hangolócsonk további gyakorlati példája az olyan függőleges negyedhullámú sugárzók illesztése, amelyek ellensúllyal vannak ellátva (groundplane). Ezeknek betáplálási pontja ugyan csak aszimmetrikus, és a talpponti impedancia 30Ω körül van (lásd a 19. fejezetet).

 

A negyedhullámú illesztőcsonk (stub)

Tartalom

Illesztés koncentrált elemekkel