Menu

10.3.3. A huzalpiramis

 

A napfoltminimum időszakában a 80 m-es sáv megélénkül, mivel ilyenkor a rossz terjedés következtében a 10 és 15m-es sávok alig vagy csak ritkán használhatók. A DX-vadászok számára ilyen kor a 80m-es sáv tartogat néha kellemes meglepetéseket, azonban ezeket csak jó hatásfokú antennákkal lehet kihasználni.

Egy jó minőségű 80m-es antenna sajnos nagy helyigényű és magas tartóoszlopot tesz szükségessé. Minimumnak a 40 m-es hossz és a 20m föld feletti magasság tekinthető, és még ez esetben sincs biztosítva a lapos lesugárzás: az antennát körülvevő akadályok, különösen a vízszintesen húzódó vezetékek, esőcsatornák és ereszek, egyéb fémes szerelvények stb. a sugárzási jelleggörbét nagymértékben befolyásolhatják.

 

10.27. ábra. Lejtős szárú rövid dipólus a 80 és 40m-es sávokra

 

Ilyenkor ellen őrizhetetlen abszorpció és reflexió következtében az elektromosan hatásos antennamagasság a tényleges geometriai magasságnál lényegesen kisebb lesz. A félhullámú dipólus elméletileg 60...70Ω-os talpponti ellenállása ilyenkor ugyancsak kisebb lesz. Ezért amatőrkörökben ritka az olyan 80 m-es antenna, amelynek sugárzási tulajdonságai tényleg jók.

 

10.28. ábra. A huzalpiramis vázlata

 

Legtöbb esetben tudatosan megelégszünk valamilyen csökkentett méretű  részmegoldással", és a sugárzó gyenge hatásfokát az adó teljesítményének fokozásával igyekszünk kompenzálni.

Kevésbé terjedt még el az alábbiakban ismertetendő, huzalpiramisnak nevezhető antenna (10.28. ábra), amely 14x14m alapterületen és egyetlen 13 m magas tartóoszlop segítségével telepíthető. Az antenna kiváló sugárzási tulajdonságaival elsősorban a 80m-es sávra ajánlható.

 

10.29. ábra. Áramirányok a huzalpiramison

 

A piramis huzalhossza 1A, és a huzal egyúttal a tartóoszlop merevítésére is szolgálhat. A huzalt és a rajta kialakuló antennaáramok irányát a 10.29. ábrán tüntettük fel: az antenna két, λ/6 oldalú egyenlőszárú háromszög, amelynek központi betáplálás következtében a négy lejtős szakaszon azonos fázisú antennaáram alakul ki, míg a vízszintes  szakaszokon az árameloszlás ellentétes fázisú ; az A és B pontokban feszültségmaximum lesz. A fentiekből következik, hogy az antenna két vízszintes szakasza a sugárzás szempontjából elhanyagolható.

A sugárzási diagram maximuma az A-B irányban van, azonban ez a maximum nem kifejezett az antenna gyakorlatilag körsugárzónak tekinthető. A sugárzási jelleggörbét és a talpponti ellen állást a piramis csúcsszöge, a tartóoszlop magassága és a talaj minősége határozzák meg. Mivel az antenna ellenállása a betáplálási pontban 60 és 100Ω között van, tetszőleges hosszúságú koaxiális kábel segítségével táplálható.

Az antenna hatásfoka magasságával nő: a tartóoszlop ne legyen 13m-nél rövidebb és az antenna vízszintes szakaszainak föld feletti magassága 3m-nél kisebb. A huzalpiramisnak meglehetősen éles rezonanciája van, vagyis keskenysávú. Mivel emellett általában hangolt tápvonal segítségével szokás táplálni, előfordulhat, hogy a szokásos antennahangoló egységekkel nem sikerül kihangolni. Ha a sáv szélein a hatásfok túlságosan lecsökkenne, az antenna rezonanciapontját viszonylag egyszerűen módosíthatjuk: az antennát a sáv felső tartományára (pl. 3750 kHz) méretezzük, és  szükség esetén A és B pontokhoz erősített huzaldarab - pl. rácsíptetett mérőzsinórral - a rezonanciát lejjebb hozhatjuk. Tájékoztató adatként szolgálhat, hogy egy 45cm-es huzaldarab hatására a rezonanciafrekvencia mintegy 50kHz-cel csökken.

Ezért általában célszerű az antenna rezonancia frekvenciáját 3700kHz-re méterezni. Ilyenkor a 3600...3800kHz közötti telefonia-tartományban jó hatásfokkal működik az antenna. Ha távíró üzemmódban akarjuk használni, a 3550kHz-es tartományra hangolhatjuk át. E célból az A és B pontokra krokodilcsipesz segítségével egy-egy 135cm hosszú huzaldarabot akaszthatunk.

Mechanikailag stabilabb és elektromos szempontból szabatosabb megoldás a következő. A tartóoszlop és az A, illetőleg B pontok közé az antenna készítésére használt huzalból szigetelődiókkal elválasztott 45cm, illetve 90cm hosszúságú darabokat feszítünk ki; a szigetelők áthidalásával az  antenna rezonanciája kb. 50, illetve 100 kHz-es lépésekben változtatható. Az áthidalás az adószobából távvezérléssel is megoldható, ha megfelelő reléket alkalmazunk. Minthogy A és B pontokban feszültségminimum van, jó minőségű szigetelőket és antenna-átkapcsolókat kell használni. A rezonanciafrekvenciát a tápvonal adó felőli végén

grid dip mérővel határozhatjuk meg. A 10.30. ábrán feltüntetett méretek 3700 kHz-es rezonanciára vonatkoznak.

 

10.30. ábra. Huzalpiramis kivitele és méretei (rezonanciafrekvencia 3700kHz)

 

Az egész konstrukció mechanikai stabilitása érdekében célszerű a négy sarokoszlopot nemfémesen (pl, perlon kötél segítségével) kifelé feszítve rögzíteni. A koaxiális kábelt - gyakorlati tapasztalatok alapján - általában λ/2 hosszúságúra méretezzük; ez a 0,66-os rövidítési tényezőt figyelembe véve 26,75 m-es hosszat képvisel. Szimmetrizálásra nincs szükség, és a középső tartóoszlop további antennarendszerek hordozására is használható.

Az antenna további előnyeként említendő, hogy a lejtős sugárzószárak következtében a szomszédos vízszintes fémtárgyak (ereszek, vezetékek stb.) lényegesen kisebb mértékben befolyásolják a sugárzási jelleggörbét, mint a szokásos kivitelű vízszintes antennák esetében.

 

Rövidített dipólus a 80 és 40m-es sávhoz

Tartalom

Körsugárzó V-dipólus