Menu

12.2. A T2FD-antenna

 

A T2FD elnevezésű lezárt, lejtős hurok-dipólust nemcsak amatőr-berkekben használják, hanem a kommerciális rádiótechnikában is. Az irodalomban sokszor említik TFD-antennaként (angolból: Terminated Folded Dipole = lezárt hurok dipólus) vagy népszerűsítője után W3HH-antennaként is.

 

12.3. ábra. W3HH szerinti T2FD-antenna

 

A 12.3. ábrán bemutatott T2FD-antenna mérete a legkisebb üzemi frekvenciának mintegy harmada; mivel közel 30°-os lejtéssel van kifeszítve, a tényleges helyigény még ennél is kisebb. Emellett csupán egy hozzávetőleg 10m magas tartóoszlopra és egy 1,85m magas oszlopcsonkra van szükség.

Az aperiodikus sugárzó legfontosabb előnye hogy rendkívül nagy a hasznosítható sávszélessége, amely mintegy 1:5 frekvenciatartományt fog át. Ha pl. a 7MHz-es sávra méretezzük, hossza 14,35m lesz, és az antennát a 40, 20, 15 és 10m-es amatőr-sávokban egyaránt használhatjuk. Ilyenkor  az eddig tárgyalt többsávos antennákkal ellentétben  nem felharmonikus rezonanciáról van szó, hanem ez az antenna tényleges sávszélessége. Ez azt jelenti, hogy a T2FD minden közbenső frekvencián hasonló jó hatásfokkal működik, mely előnyt különösen a gyakori frekvenciaváltással dolgozó kommerciális adók szívesen hasznosítják.

A megadott lejtésszöggel telepített antenna minden irányban sugároz: nem tekinthető ugyan valódi körsugárzónak, mert a sugárzási jelleggörbében néhány főnyaláb mellett számos kisebb nyaláb is található, azonban egyetlen igazi zérushely sem. Így tehát a T2FD-antenna minden irányban közel azonos hatásfokkal használható, akár adó-, akár vevőantennaként.

A T2FD-antenna abszolút nyereségével kapcsolatos irodalmi adatok meglehetősen hiányosak, illetve részben ellentmondók. A részben kommerciális eredetű mérési eredmények alapján a félhullámú dipólushoz hasonló nyereség érhető el vele, míg egyes amatőr-szerzők szerint néha 2 S fokozattal nagyobb térerőt biztosít, mint egy hangolt vonatkozási antenna.

A 12.3, ábrán a T2FD-antenna W3HH által közölt méreteit tüntettük fel. Az antenna a 40m-es sávra van méretezve, valódi sávszélessége azonban 7MHz-től 35MHz-ig terjed. 1:5 frekvencia-átfogás azonban csekély hatásfok-csökkenéssel még a 80 m-es sávban is jól használható.

Méretezéskor az L = λ/3 alapösszefüggésből indulhatunk ki, vagyis

 

 

ahol L m-ben és f a legkisebb üzemi frekvencia kHz-ben.

A D térköz optimálisan λ/100 vagy

 

ahol a D térköz cm-ben, az f üzemi frekvencia kHz-ben helyettesítendő be. Az antenna lejtésszöge 20 és 40° között lehet, az optimális érték 30° körüli.

A tápvonal hullámellenállása 300 és 600Ω között választható; kis vesztesége miatt a légszigeteléses kéthuzalos tápvonal, az ún.  macskalétra" ajánlható, azonban egyszerű tv-szalagkábel is használható.

Az antenna legkritikusabb és legnehezebben beszerezhető alkatrésze a lezáróellenállás. Csak indukció- és kapacitásszegény kivitel jöhet számításba, vagyis olyan ellenállás, amelynek az antenna üzemi frekvenciáján számottevő meddőtagja nincsen; így tehát huzalellenállás számításba sem jöhet. Adóantennák esetében az ellenállás a rendelkezésre álló nagyfrekvenciás teljesítmény legalább 35%-ával legyen terhelhető. Vételi célokra szolgáló antennák esetében a terhelhetőség nem követelmény és bármilyen jó minőségű, lehetőleg köszörület nélküli rétegellenállás alkalmazható.

A terhelőellenállás értékének meg kell egyeznie a tetszőleges hosszúságú tápvonal hullámellenállásával. Gyakorlati tapasztalatok alapján azonban célszerű a terhelőellenállást valamivel nagyobbra méretezni:

 

A tápvonal

hullámellenállása

600

450

300

Ω

Optimális

terhelőellenállás

650

500

390

Ω

 

300 Ω-nál kisebb hullámellenállású tápvonalak alkalmazása nem javasolható, mert ilyenkor a lezáróellenállás optimális méretezése rendkívül kritikussá válik.

Az illesztett tápvonal csatolótekerccsel közvetlenül csatlakoztatható az anódköri rezgőkörhöz. 600Ω,-os tápvonal esetében a 40 és 80m-es sávban 6-, míg a 20m-es sávban 3 menetes csatolótekercs bizonyult megfelelőnek. Minthogy azonban a T2FD-antenna rendkívül nagy szélessége következtében valamennyi fel- és mellékharmonikust azonos hatásfokkal sugároz le, célszerű valamelyik szelektív kicsatolókört alkalmazni. Különösen javasolható a 8.8. ábrán bemutatott szimmetrikus illesztőtag használata.

A mechanikai stabilitás növelése és a huzaltérköz egyenletessége céljából a hurok-dipólus két vezetője közé térköztartók szerelhetők; mivel a sugárzó egyetlen pontján sincs feszültségmaximum, az alkalmazott szigetelőanyag minőségével kapcsolatos követelmények nem szigorúak: paraffinban kifőzött keményfa-lécek, bambuszrúd és különféle műanyag lemezből vágott csíkok alkalmazhatók.

 

 

 

Lezárt huzalantennák

Tartalom

A lezárt V-antenna