15.4.4.1. Tanácsok a swiss quad antennák megépítéséhez

 

Az antenna függőleges szakaszai vékony huzalok vagy litzék. A vízszintes szakaszok elkészítéséhez a mechanikai követelményeknek megfelelő ötvözetből gyártott könnyűfém csövet használunk fel. A csövek végét valamilyen műanyag zsinórral vagy inkább műanyaggal borított üvegfonallal szükség esetén az árboc csúcsához kötjük, hogy mechanikailag ellenállóbb legyen a konstrukció. A könnyűfém csövet úgy tudjuk szépen behajlítani, hogy először megtöltjük a belsejét száraz homokkal, és mindkét végén dugóval lezárjuk; csak ezután kezdjük hajlítani valamilyen eléggé szilárd, gömbölyű tárgyon, amelynek megfelelő a görbülete. A közép kemény vagy kemény könnyűfém csöveket azonban előzetesen fel kell melegíteni a hajlítás helyén, ami a szilárdság romlásával jár együtt. Ezért ajánlatosabb inkább egy olyan műhelyre bízni a cső hajlítását, amelyben megfelelő hajlítógép is van.

15.17. ábra. Konstrukciós megoldás a tartóárbochoz való egyszerű felerősítésre

 

A 15.17. ábrán látható módon egyszerű házi eszközökkel is ráerősíthetjük az árbocra az antennát. Egy egyenlő oldalú könnyűfém szögprofilt úgynevezett tömlőszalaggal eltolhatóan rászorítunk az árbocra. Ily módon alumínium lemezből könnyen előállítható bilincsekkel pontosan derék szögben szerelhetjük fel az egymást keresztező vízszintes csöveket. A két átlós cső kereszteződése pontosan egybeesik az antenna geometriai és elektromos közepével. Ebben a pontban kell fémesen összekötni a csöveket egymással és az árboccal. E szerkezeti megoldásban a rögzítő kengyelek kissé kívül esnek a kereszteződési ponton. Ezért legcélszerűbb, ha itt valamilyen tartós szigeteléssel látjuk el az antennacsöveket. A nagyfrekvenciás feszültség ebben a pontban nagyon kicsi, úgyhogy egy vékony szigetelőréteg is elegendő.

 

15:18. ábra. A felerősítés javított változata

 

Kitűnő, de amatőr-eszközökkel már nehezebben megvalósítható szerelési módot láthatunk a 15.18. ábrán. Itt minden szigetelést elhagyhatunk, mert a keresztezési pontok pontosan egybeesnek az elektromos nullaponttal és az árbocon a felerősítés helyével.

A táprendszert a 15.19. ábrán figyelhetjük meg. A gamma-és T-illesztéshez jól bevált a PVC-szigetelésű huzal. A huzal nagyjából akkora átmérőjű legyen, mint amilyen maga a tápvezeték.

 

15.19. ábra. A gamma-illesztés mechanikai kialakítása

 

Ennél vastagabb huzalra vagy éppenséggel csőre nincs szűkség. A tápvezeték huzala és az antennaelem közötti távolság nem kritikus, tájékoztatásul λ/200 értéket adhatunk meg. A szigetelést csak a csatlakozási helyen távolítjuk el.

A swiss quad behangolásához elegendő egy hitelesített grid-dipper és egy egyszerű állóhullám mérő műszer. Az első beállítási kísérletek során a T-tagokat (illetve gamma-illesztést) a 45°-os könyök és a cső vége között valamilyen középső érték re állítjuk. A tápvezeték adóoldali végén elhelyezünk egy csatolótekercset, és a grid-dipperrel meg mérjük az antenna rezonanciafrekvenciáját. A lehetséges kábelrezonanciáktól abban különbözik, hogy kisebb és szélesebb a dip, ugyanis sugárzási ellenállása csillapítja az antennát. Ha közvetlenül az antennaelemeken végezzük a mérést, csak a négyzetek saját rezonanciáját állapíthatjuk meg, nem pedig az antenna egyértelmű és teljes rezonanciáját. A kívánt rezonanciához képest mutatkozó eltéréseket a függőleges huzalok rövidítésével vagy hosszabbításával szüntethetjük meg. Ezért eredetileg a szükségesnél valamivel hosszabbra vesszük ezeket a függőleges szakaszokat.

A T-, illetve gamma-megcsapolás helyes beállításához becsatoljuk a tápvezetékbe az állóhullám mérőt, majd a grid dip méter felhasználásával rezonanciafrekvenciáján gerjesztjük az antennát. A megcsapolási pont helyének változtatgatásával a lehető legkisebb értékre állítjuk be az állóhullám arányt. Általában 1,2 az állóhullámarány elérhető értéke. Minthogy azonban az illesztés eltolásával kissé megváltoztatjuk az antenna rezonancia frekvenciáját is, befejezésül még egyszer ellenőrizzük a rezonanciát és az állóhullámarányt.

 

A swiss quad antenna előnyei röviden összefoglalva a következők:

 

Mechanikai előnyök

        teljesen fém konstrukció, az egész rendszer földelhető;

        nincs szükség külön tartóelemekre;

        mechanikai stabilitás azáltal, hogy mindkét négyzet közvetlenül rászerelhető a függőleges tartóoszlopra;

        csekély szélellenállás; kipróbáltan jól ellen áll az időjárási viszontagságoknak, viharoknak, hónak, jégnek.

 

Elektromos előnyök

        egyszerű, kifogástalanul működő teljes táplálás;

        a Joule-veszteségek csak kis mértékűek, mert egyenletesen oszlik el az energia a négy dipóluson, és a csövek felületén folyik a nagyfrekvenciás áram;

        nincsenek levezetési veszteségek, mert a feszültség alatt levő antennarészek szabadon állnak a térben;

        a kereskedelemben kapható tápkábelek mind jól illeszthetők.

 

 

 

A swiss quad                          Tartalom                             Delta alakú hurkot tartalmazó, irányhatású antennák