Menu

18.3.2. A táplálás

 

A hangolt tápvezetéket úgy méretezzük, hogy a kihasznált sávok egyikén se végződjék áram- vagy feszültségmaximummal. Ellenkező esetben ugyan is a már ismertetett módon egyenlő ütemű hullámok alakulhatnak ki a tápvezetéken, aminek hatására a tápvezeték is ugyanolyan intenzíven fog sugározni, mint maga az antenna. DL1FK egy 17,2m hosszú tápvezetékkel tett eleget ennek a követelménynek. Megfelelhetnek erre a célra a körülbelül 12 vagy 23m hosszú vezetékek is.

Nagyon könnyű és jól kezelhető tápvezetéket lehet két szál antenna-litzéből is előállítani. Az egy mástól 5 cm-re elhelyezett litzék közé kitámasztókat helyezünk, és a körülményes kötések és rögzítések kiküszöbölésére a következő módszert alkalmazhatjuk. Beszerzünk megfelelő mennyiségű, körülbelül 8mm külső átmérőjű tömlőt, és 30...40 cm-es darabokat vágunk le belőle. A tápvezeték mindkét erére (a litze-huzalra) ráfűzünk egy-egy tömlődarabot, utána egy kitámasztót, majd megint egy-egy tömlőt és rá egy kitámasztót, és így folytatjuk tovább, míg végül az egész vezetéket meg töltik a váltakozva ráfűzött tömlődarabok és ki támasztók (18.19. ábra). Mellékesen még azt is elértük vele, hogy szigeteltük az antennasodronyt.

 

18.19. ábra. A tápvezeték

 

A kitámasztókat valamilyen megfelelő műanyagból vágjuk ki, és a két furatot akkorára vesszük, hogy könnyen átfűzhessük rajta a sodronyt (a furatok közötti távolság 5cm legyen). A tömlődara bokra azért van szükség, hogy a kitámasztók ne csúszhassanak el a helyükről. Az ily módon elkészített tápvezetéket valamelyik ismert antennacsatolóval csatoljuk az adó végfokozatához (a csatolókra vonatkozólag lásd a 8.2. alfejezetet).

 

 

A táplált antennaelem
Tartalom

A parazita-elemek