Menu

18.4.1. Működése

 

A W3DZZ-beam ugyanazokon a törvényszerűségeken alapul, mint az ugyancsak W3DZZ-től származó, de minden sávban használható huzalos antenna (lásd a 10.2.8. pontot). Működését példaként a táplált antennaelemmel kapcsolatban még egyszer elmagyarázzuk (18.23. ábra).

A 18.23.(a) ábrán látható 10m-es dipólust az ebben a sávban szokásos hossznak megfelelően méretezzük. A szabad végeket egy-egy párhuzamos rezgőkör (L1 C1 és L2-C2) zárja le. Az elég nagy jósági tényezőjű zárókörök igen nagy ellenállást hoznak létre a rezonanciafrekvencián, úgy hogy itt szigetelőnek számítanak. A 10m-es sávnak megfelelő munkafrekvenciára vannak hangolva, és a 18.23.(b) ábra szerint YY helyén bekötött vezetékdarabok már nem befolyásolják a 10m-es dipólus rezonanciáját.

 

 

18.23, ábra. A félhullámú dipólus továbbfejlesztése háromsávos antennaelemmé:

(a) a 10 m-es dipólus;

(b) kibővítés 15 m-es dipólussá;

(c) a teljes háromsávos antennaelem a 10, 15 és 20m-es sávra

 

 

 

18.24. ábra. A háromsávos W3DZZ-beam vázlatos felépítése

 

Ha viszont az XX pontban például, 21MHz-es frekvenciával gerjesztjük a sugárzót, a két zárókör nem rezonál, vagyis nincs meg a záróhatása ezen a frekvencián. Az L1, L2 induktivitások a 15m-es dipólus hosszabbító tekercsei. A megfelelően méretezett B1 és B2 vezeték darabok az A1 és A2 vezetékdarabbal és az L1, L2 induktivitásokkal együtt 21MHz-re hangolt félhullámú sugárzót alkotnak, de, a 28MHz-nek megfelelő rezonanciahelyzet ettől nem változik meg. Minthogy azonban ennek az antennaelemnek 14MHz-en is használhatónak kell lennie, a B1, B2 vezetékdarabok végéhez a 18.23.(c) ábra szerint még két (L3 C3 és L4 C4) zárókört csatlakoztatunk, és úgy hangoljuk őket, hogy a 21MHz frekvencián fejtsék ki záróhatásukat.

A 18.23.(c) ábra szerint még két nyitott vezeték darab (E1 és E2) csatlakozik a ZZ pontokhoz, hogy létrejöjjön a félhullámú rezonancia, hiszen XX helyén 14MHz-es gerjesztést kap az antennaelem. A 20m-es sávban sem az L1 Cl és L2 C2, sem pedig az L3 C3 és L4 C4 rezgőkörök nem rezonálnak. Ezek szerint 14MHz-en minden induktivitás, mint hosszabbító tekercs hat. Az A1, A2, B1, B2 és E1, E2 vezetékdarabok az L1, L3, L3, L4 induktivitásokkal együtt félhullámú rezonanciát létesítenek a 20m-es sávban. Ily módon a 18.23.(c) ábra szerinti rendszer minden átkapcsolás nélkül egy idejűleg mindhárom sávban rezonál.

Ugyanígy vannak kialakítva a parazita-elemek is, de a rezonanciafrekvenciát a reflektoron megfelelően kisebbre, a direktoron pedig megfelelően nagyobbra kell venni. Ezek az antennaelemek szekunder sugárzók lévén, nincsenek szétvágva a geometriai középpontjukban. Ezen a helyen közvetlenül leföldelhetők.

A 18.24. ábrán a háromsávos W3DZZ-beam teljes vázlatos rajzát látjuk. Jól megfigyelhetjük, hogy a sugárzó és a reflektor között, továbbá a sugárzó és a direktor között is még egy rövid parazita-antennaelem helyezkedik el. Közülük az egyik, mint reflektor, a másik, mint direktor működik a 10m-es üzemben. Azért van rájuk szükség, mert a háromelemes rendszerben és háromsávos üzemben egy kissé nagy volna a 10m-es sávban a sugárzó és a reflektor, továbbá a sugárzó és a direktor közötti távolság. Ezáltal 28MHz-en ez az antenna összesen öt elemmel működik, jóllehet a második reflektor aligha járul hozzá az antennanyereséghez. Ezért a 10 m-es üzemben 7dB körüli nyereségre lehet számítani. 21MHz-en és 14MHz-en három elem érvényesül, a 15m-es sávban kereken 6dB, a 20m-es sávban pedig ― a kis mértékű rövidítés miatt ― kereken 5dB az antennanyereség.

 

 

A háromsávos W3DZZ-beam
Tartalom

A gyakorlati antenna