Menu

19.5.3. A quick heading beam

 

A QH-beam (quick heading beam) a függőleges félhullámú iránysugárzó továbbfejlesztésével jött létre. Egy függőleges félhullámú sugárzót és két parazita-elemet tartalmaz, az utóbbiak 0,15λ távolságra vannak a sugárzótól. Átkapcsolással úgy lehet változtatni e szekunder sugárzók hosszát, hogy tetszés szerint mint direktorokat vagy mint reflektorokat használhassuk őket. Ily módon el érjük, hogy tényleges elforgatás nélkül, csupán a megfelelő átkapcsolással a szélrózsa minden irányát végigpásztázhatja az iránysugárzó. Hatását tekintve ez a QH-beam nagyjából egy háromelemes Yagiantennának felel meg, nyeresége pedig 6,5dB-t érhet el. Mechanikai felépítése nem egyszerű, és mint minden függőleges sugárzó, ez is szabad környezetet és jó talajviszonyokat követel meg.

A 19.32. ábrán vázlatos rajzokon a quick heading beam felülnézetét és a parazita-elemek külön böző kapcsolásainak megfelelő vízszintes sugárzási diagramokat láthatjuk. Megállapíthatjuk, hogy tetszés szerint összesen nyolc különböző irányba állíthatjuk a fősugárzást oly módon, hogy a szomszédos irányok mindenhol 45°-os szöget zárjanak be egymással. Amikor mindegyik szekunder elem mint direktor működik, a vízszintes síkban kör alakú a rendszer sugárzási diagramja.

Az oldalnézetet a 19.33.(a) ábrán közöljük, de a tartóoszlopot nem rajzoltuk be, hogy áttekint hető maradjon a rajz. A középen levő táplált antennaelem akár hajlított, akár egyenes dipólus lehet (a hajlított dipólus valamivel nagyobb sáv szélességet eredményez). A bemeneti ellenállás az

 

 

19.33. ábra. A QH-beam:

a) oldalnézet; (b) a szekunder elemek részletesebb rajza

 

árammaximum helyén 30...40Ω, tehát minden esetben transzformálni kell, hogy megfelelően illeszthessük a tápkábel hullámellenállásához. A hajlított dipólus bemeneti ellenállásának transzformálásához a 4.4. ábra (1:4 fölötti áttételi arány) vagy a 19.19. ábra (1:4 alatti áttételi arány) szerint állítjuk be az átmérők arányát.

 

 

19.3. táblázat. Méretezési adatuk a QH-beamhez

Amatőrsáv ! m

A sugárzó hossza

A parazita- elemek távolsága

A 19.33.(b) ábra szerinti

A

B

C

D

méretek

20

15

10

1027

686

512

253

170

126

160

307

230

10

7

5

40

27

20

90

60

45

Minden adat cm-ben értendő

 

Az egyenletes dipólushoz a bevált gamma-illesztés és koaxiális tápkábel alkalmazása a legelőnyösebb. Ha mechanikailag nincs akadálya, az alsó csőszakasz belsejében vezetjük fel a tápponthoz a tápkábelt (lásd a 19.24. ábrát is).

A négy szekunder elemet középen (geometriai közepükön) megszakítjuk, és a 19.33.(b) ábra szerint képezzük ki. A kapcsoló zárt állapotában direktornak, nyitott állapotában reflektornak felel meg a parazita-antennaelem. A relé kapcsoló­ érintkező lehetőleg minél kisebb kapacitásúak legyenek.

A gyakorlatban is kipróbált méreteket a 19.3. táblázatról olvashatjuk le. Minthogy az előresugárzás alapján nem lehet eléggé egyértelműen behangolni a függőleges sugárzókat, itt is a legnagyobb hátrasugárzási csillapítás megfigyelésével végezzük el a beállítást. Ehhez a megadott értéknél valamivel nagyobbra vesszük a D hosszt, és a rövidrezáró kengyelt úgy szereljük fel, hogy változtatható legyen a helye. Legelőször a D hosszt állítjuk a legjobb reflektorhatás szerint, és csak ezután zárjuk a kapcsolót és állítjuk be a legkedvezőbb direktorhatásnak megfelelően a C szakaszt. Mindkét beállítást addig kell ismételni, míg további javulást már nem érhetünk el. Ha ez megvan, optimálisan a sugárzó bemeneti ellenálláshoz illesztjük a tápvezetéket.

 

 

 

Kicserélhető elemekkel felszerelt kételemes függőleges sugárzó
Tartalom
Függőlegesen polarizált antennák többsávos üzemre