Menu

19.6.6. Többsávos rezgőkörökkel ellátott, háromsávos groundplane a 10, 15 és 20 m-es sávra

A 19.44. ábrán vázlatosan felrajzolt háromsávos groundplane konstrukciójában 4,12 m szabad bosszúságú függőleges sugárzókkal és négy ugyanilyen hosszú radiállal is beérhetjük. Ezekkel a méretekkel a sugárzó rezonanciája 20 és 15m közé esik. Le is lehetne csökkenteni a sugárzó és a radiálok hosszát, mégpedig 3,35m-ig, de ekkor a hatásfok is csökkenne, és ennek megfelelően meg kellene változtatni a két soksávos rezgőkört. Ajánlatos ezért inkább megtartani a VK 2 AZN által már kipróbált méreteket.

Valamennyi antennaelem 25 mm átmérőjű könnyűfémcsőből készül. A csövek átmérője és profilja nem lényeges. A függőleges rész talppontjában egymással sorbakapcsolt L1-C1 L2- C2 párhuzamos rezgőkörök hozzák létre a függőleges rész

 

19.44. ábra. A háromsávos groundplane vázlatos felépítése többsávos rezgőkörökkel

és a radiálok soksávos rezonanciáját. Az L1 induktivitás egy 165mm hosszú (2,0...2,5 mm át­mérőjű) és félkör alakúra behajlított huzal. Ugyanilyen huzalból két menetet tartalmazó tekercs az L2 induktivitás; a tekercs átmérője 38mm, hossza 13mm. L2 és a középső A csatlakozási pont közötti összekötő vezeték 50mm hosszú; az L2 és L1 közötti vezető hossza 100mm. A C1 (160pF) és C2 (60pF) kapacitások légtrimmerek, vagyis a megfelelő, nem változtatható kapacitású kondenzátorokból és légtrimmerből összeállított egységek, és a szokásos módon műanyag burkolattal kell körülvenni őket, hogy védve legyenek az időjárási viszontagságok ellen.

A koaxiális tápkábelt induktív csatolással lehetne az L1 és L2 tekercsekhez illeszteni. VK2AZN azonban olyan módszert talált ki, amely nemcsak mechanikailag előnyösebb ennél, de elektromosan is kifogástalan, és amely elvileg a gamma-illesztésnek felel meg (lásd a 6.3. alfejezetet). A tápkábel külső vezetőjét a középső A ponttal kell összekötni. Szorosan a belső vezető mellett van a C3 (55pF-os) és a C4 (52pF-os) légtrimmer. A C3 hozza létre 28 MHz-en az illesztést, és egy kissé kényes a beállítása. A C4 kondenzátoron keresztül illesztjük 14 és 21 MHz-en a koaxiális kábelt; itt aránylag széles a rezonancia. A függőleges rúdon C3 kon­denzátor és a C pont közötti vezeték vastag huzalból készítendő el, és lehetőleg minél rövidebbnek kell lennie. A B-C távolság körülbelül 140mm (nem kritikus). Amikor a C4 kondenzátort összekötjük a D ponttal, ügyeljünk arra, hogy a függőleges elemmel párhuzamosan haladjon ez a vezeték. A d távolságnak minél kisebbnek kell lennie, hogy 14MHz-en jó illesztést kapjunk. Ha viszont túlságosan kicsi a d távolság, 28MHz-en nagyon megnő az állóhullámarány. Kedvező kompromisszumnak bizonyult a d=20mm érték. A D ponthoz csatlakozó gammavezetéket mechanikailag úgy kell felszerelni, hogy tartósan párhuzamos legyen a függőleges sugárzóval.

A mechanikai felépítéshez VK2AZN a 19.45. ábra szerinti keményfa szerkezetet vette alapul. A 25 mm vastag, négyszögletes alaplap fából vagy megfelelő műanyagból készíthető el, oldala 300mm. Mint a rajzon látjuk, ehhez az alaplaphoz csavarokkal hozzáerősítünk négy ― egyenként 600mm hosszú, 80mm széles és 50mm vastag ― lécet, hogy négy tartókart kapjunk a négy csőszerű radiál részére. Két további, körülbelül 300mm hosszú faléccel vagy műanyag csíkkal rögzítjük a rezgőköri elemeket és a táprendszert. Az alaplap közepén van a függőleges rudat tartó támszigetelő.

 

19.45. ábra. Fából összeállított tartókeret a háromsávos groundplane antennához

E szigetelőnek elektromosan nem kell különösen szigorú követelményeket kielégítenie, mert a függőleges sugárzó talppontjában csak kisebb nagyfrekvenciás feszültségek lehetnek. Hogy kellő merevséget kapjon a függőleges antennaelem, négy irányban kitámasztjuk. A négy támasz a talpponttól körülbelül 1,20m távolságban csatlakozik a függőleges elemhez, a négy radiálon pedig a középponttól szintén 1,20m-re rögzítendő. Ha a támaszok helyett feszítőhuzalokat alkalmazunk, ezeket a fémhuzalokat legalább 0,6m után meg kell szakítani elektromosan egy-egy diószigetelővel.

Az előzetes beállításokhoz még nem kötjük be a táprendszert, és először csak egy dipmérő alapján hangolunk. Abból indulunk itt ki, hogy a radiálok legalább 0,3m-re vannak a földtől. A dipmérőt az L1, illetve L2 tekercshez csatoljuk. L1 változtatásával elsősorban a 14 MHz-es rezonanciát befolyásoljuk. Az L2 induktivitással és a C1 kapacitással 21MHz-en létesítünk rezonanciát, C2 főként 28MHz-en érvényesül. Bizonyos kölcsönhatások persze vannak a beállítások között.

Mindenekelőtt állítsuk be C1 értékét 160, C2 értékét pedig 60pF-ra. A dipmérőről leolvasott három rezonanciafrekvencia normális körülmények között ekkor már benne van a három amatőrsávban, vagy legalábbis közel van a sávhoz. A kívánt sávfrekvenciákat ezután az L1, C1, L2, C2 hangolóelemek egyenkénti változtatgatásával állítjuk be. Amikor megvagyunk ezzel, bekötjük a táprendszert. A C csatlakozásnak 140mm-rel a B pont fölött kell lennie. A B-D távolság 740mm. A C3 kapacitást először 55pF-ra, a C4 kapacitást pedig 52pF-ra állítjuk. A 31.2.2. pont szerinti reflektométerrel mint jelzőműszerrel mindhárom sávban jól beállíthatjuk az optimális illesztést, egyúttal a sugárzó rezonanciáinak finombeállítását is elvégezhetjük.

Az antenna táppontjában vagy a táppont közvetlen közelében csatoljuk be a tápkábelbe a műszert. Az üzemi adót először a 14 MHz-es sávban hangoljuk rá a kívánt rezonanciafrekvenciára, és a megfelelően csökkentett adóteljesítménnyel ezen a frekvencián gerjesztjük az antennát. A visszafutás jelzésének megfelelően bekapcsolt reflektomérő most többé-kevésbé nagy visszaverődést jelez. Ekkor bedugunk egy ferritrudat az L2 tekercsbe: ha ezáltal csökken a mért állóhullámarány, meg kell növelnünk L1 értékét, ellenkező esetben pedig csökkentjük ezt az induktivitást. Ezt követően C4 értékét szintén a lehető legkisebb állóhullámaránynak megfelelően állítjuk be.

Most beállunk az adóban a 21MHz-es sáv kívánt rezonanciafrekvenciájára, és ezen a frekvencián gerjesztjük az adóval az antennát. C1 értékét annyira elállítjuk, hogy újra a lehető legkisebb legyen az állóhullámarány, ami azt jelenti, hogy 21 MHz-en korrigáltuk a rezonanciát. Utána 28MHz-cel gerjesztjük a rendszert, és újra beállítjuk C2 értékét az állóhullámarány minimumára, majd a C3 kapacitással még tovább csökkentjük ezt a minimumot.

Minthogy a beállítások mind visszahatnak egymásra, az egész behangolási eljárást újra meg újra el kell végezni mindaddig, amíg mindhárom sávban optimumot kapunk. Ekkor a kondenzátorok utánállítására szorítkozunk, és először mindig a C1 és a C2 kondenzátorral utánaállítjuk a rezonanciát, és csak utána helyesbítjük a C4 és a C3 kapacitással az illesztést. Az L2 induktivitást, továbbá a C vagy D megcsapolást csak kivételesen kell megváltoztatnunk.

Soksávos rezgőkörökkel ellátott, függőleges soksávos antennák
Tartalom

Többsávos rezgőkörökkel ellátott, kétsávos groundplane a 80 és 40m-es sávokra