Menu

20.1. A DX-vadászok legjobb antennája

 

A világ DX-bajnokai arra a körkérdésre, hogy véleményük szerint melyek a legeredményesebben használható antennarendszerek, feltűnő egyetértésben a következő válaszokat adták (a QST 1964 januári számában közzétett beszámoló szerint):

      A legjobb DX-sugárzó a cubical quad.

      A DX-szakértők körében leginkább a három elemet tartalmazó, forgatható, egysávos Yagi-antenna terjedt el.

      A legjobb DX-eredményeket csak forgatható antennával érhetjük el.

      A mereven felállított antennák, többek között a függőleges sugárzók aránylag gyenge ered­ményeket szolgáltatnak.

      A szerelési magasság fontosabb, mint az antennatípus.

      A kedvező felállítási hely (például igen jól vezető talaj, kedvező topográfiai viszonyok) nagymértékben kiegyenlítheti az egyébként kis teljesítőképességű antennák hátrányait.

E válaszok szerint tehát egyértelműen a quad nevezhető a DX-antennák bajnokának.

Ez a felismerés összhangban van a gyakorlati tapasztalatokkal is, mert egyre többen arra az eredményre jutnak, hogy az igen nagy távolságokat áthidaló forgalomban a quad megelőzi a Yagi-antennákat. Ez azzal magyarázható, hogy a quadantenna függőlegesen elrendezett emeletes rendszer. Ennek következtében a függőleges síkban laposabb szögben sugároz a quad, mint a nyereség szempontjából egyenértékű egyszintes Yagi-antenna. Mint már elmagyaráztuk, a laposan kisugárzott hullámok kevesebb ugrással (az F2 rétegen kevesebb visszaverődéssel) hidalnak át nagy távolságokat, mint azok a hullámok, amelyeket meredeken sugároz ki az antenna. A lapos sugár tehát kevesebbszer kénytelen áthatolni az ionoszféra nagy csillapítású alsó rétegein és nagyobb erősséggel jelenik meg a nagyon távoli vételi pontban, mint a többször visszavert és ezáltal erősebben csillapított sugárzás.

A körkérdésre adott válaszok szerint a DX-próbálkozások eredményessége szempontjából elsősorban az antennamagasság és a felállítási hely a döntő tényező, ami szintén a függőleges síkban lehetőleg minél kisebb emelkedési szögre irányuló törekvésekkel magyarázható meg.

Mint a 3.12. ábrán láthatjuk, a negyedhullámmal és a negyedhullám páratlan többszöröseivel egyenlő magasságú (például 3λ/4, 5λ/4 magas), vízszintesen polarizált rendszerek nagyrészt meredeken fölfelé sugároznak, és az előnyös lapos sugárzás akkor következik be, amikor az antenna magassága λ/2 vagy ennek valamelyik többszöröse (1λ; 1,5λ stb.). Ezek az adatok azonban ideális talajviszonyokra vonatkoznak, márpedig az amatőr aligha fog ideális földre bukkanni. A talaj vezetésétől függően a földfelszínhez képest magasabbra vagy mélyebbre kerül az imaginárius föld. A hullámhosszban kifejezett hatásos antennamagasság a talaj vezetésétől függő mértékben mindig nagyobb a talaj felszínétől mért geometriai magasságnál. Ha rosszak a talajviszonyok, esetleg több méter mélyen lehet a földfelszín alatt az imaginárius föld. A rosszul vezető közbenső talajrétegek veszteséges dielektrikumként hatnak, és hővé alakítják át a sugárzási teljesítmény egy részét. Az ilyen kedvezőtlen felállítási helyeket csak úgy lehet megjavítani, hogy a föld felszínén vagy valamivel alatta minél terjedelmesebb földelőhálózatot helyezünk el. Ilyen földelőhálózattal működnek például a műsoradó állomások antennatornyai is.

 

 

 

A megfelelő rövidhullámú antenna kiválasztása
Tartalom

A nyereségadatok jelentősége