Menu

23. Csoportantennák a 2 m-es sávra

Általában bárhogyan is kapcsolunk össze egy formaantennákat, az ennek eredményeként kapott antennarendszert antennacsoportnak vagy csoportantennának szokás nevezni, de a rádióamatőrök további megkülönböztetést is tesznek. Terminológiájukban a csoportantenna mindig kollineáris dipólusokból (dipólus-sorokból) tevődik össze oly módon, hogy a dipólusok (dipólusrések) függőleges irányban egymás fölött helyezkednek el, és a polarizáció vízszintes (13.1. . .13.3 alfejezetek).

23.1. ábra. Négyelemes csoportantenna

E definíció értelmében a legegyszerűbb csoport antenna két, egymás fölé helyezett egészhullámú dipólusból áll (23.1. ábra), mert az egészhullámú dipólus a legegyszerűbb dipólus-sor (két kollineáris félhullámú dipólus). A dipólusrést úgy kapjuk meg, hogy párhuzamosan kapcsolunk egy második egész hullámú dipólust.
A nagyobb antennacsoportokban is az amatőr gyakorlatban többnyire a legegyszerűbb dipólussorok alkalmazására szorítkozunk, vagyis majd nem mindig vízszintes egészhullámú dipólusokat helyezünk el emeletesen egymás fölé több szintben. Ez esetben a csoportantenna vízszintes nyílásszögét az antennaszintek számától függetlenül kizárólag csak a felhasznált dipólus-sor vízszintes nyílás szöge határozza meg. Minthogy pedig ez a dipólus sor normális körülmények között egyetlen egész hullámú dipólus, az ilyen vízszintesen polarizált antennacsoportok vízszintes nyílásszöge kereken 65° (lásd a 4.2. alfejezetet). Hogy egyoldalas irányhatást kapjunk, és ezzel egyidejűleg növelhessük az antennanyereséget, az ultrarövid hullámú csoport antennákra majdnem mindig reflektorokat vagy ritkább esetekben reflektorfalat is szerelünk. Ezek a reflektorok félhullámú hangolt parazita-elemek. Ily módon kereken 60°-ra csökkentjük az egész hullámú dipólusok és ezzel együtt az egész antenna csoport vízszintes síkú nyílásszögét.
Mint a 23.1. ábrán láthatjuk, az egészhullámú dipólusokat feszültségmaximumban tápláljuk. Ezért a talpponti ellenállások igen nagy értékűek, és nagymértékben függnek a karcsúsági tényezőtől (4.7. ábra).
Az egészhullámú dipólusok talpponti ellenállása ezenkívül egy kissé attól is függ, hogy milyen széles a táppont elválasztási helye, és hogy a csoportantennán belül mekkora a párhuzamos dipólusok közötti távolság. Az egészhullámú dipólusok rövidülési tényezője szintén a hullámhossz és az átmérő arányától függ, és a 4.7. ábrán közölt görbéről olvasható le.
Az egészhullámú dipólus nagy talpponti ellen állása kedvezően befolyásolja a csoportantenna illesztési lehetőségeit, mert több egészhullámú di pólus párhuzamos kapcsolásával sok esetben olyan ellenállást kapunk a közös táppontban, amely lehetővé teszi a tápvezeték közvetlen bekötését. Hátrányos, hogy az egészhullámú dipólust nagyon gondosan el kell szigetelni a táppontban, hiszen itt maximumot ér el a feszültség. Lebeszélünk mindenkit arról a néha javasolt megoldásról, hogy a talppont közelében rögzítse mechanikailag az antennát, mert nedves időben a legjobb szigetelők is nagy veszteségeket okozhatnak. Az egészhullámú dipólus feszültségminimuma körülbelül egy negyedhullámnyi távolságra van a végektől, ezért esetleg ezekben a pontokban rögzíthetjük a teljes egészében fémanyagú antennát. Minthogy azonban az egészhullámú dipólus feszültségeloszlása nem annyira egyenletes, mint a félhullámú dipóluson, az elméleti feszültségminimum helyén is van valami feszültség. A fémes tartószerkezet tehát nem ajánlatos, de elegendő impregnált fából elkészíteni a feszültségek csomópontjában a rögzítő szerkezetet.

Az 5/5 felépítésű kétszintes hosszú Yagi-antenna
Tartalom
A csoportantennák táplálása