Menu

24. Yagi-antennák és csoportsugárzók a 70 cm-es amatőrsávra

A deciméteres hullámok tartományában, amelyen belül a 70 cm-es sáv az amatőrök rendelkezésére áll, általánossá vált a hosszú Yagi-antenna. E sávban még mindig kevés amatőrállomást lehet találni, úgyhogy általában nem érdemes nagyon bonyolult antennarendszerekkel kísérletezgetni. Ezért hát elsősorban olyan antennát keresünk magunknak, amellyel a lehető legkedvezőbb anyag és munka árán a lehető legnagyobb antennanyereséget kapjuk. Ezeket a követelményeket legjobban a hosszú Yagi-antenna elégíti ki. Annak a kifogásnak, hogy a vízszintes síkban nagyon kicsi a nyílásszög, a 70 cm-es amatőrsávban aligha van gyakorlati jelentősége, hiszen a legtöbb 70cm-es összeköttetést ugyanazzal az ellenállomással létrehozott 2m-es QSO előzi meg, vagyis többnyire ismerjük már előre a 70cm-es partner hívójelét és helyét is, tehát ennek megfelelően be tudjuk állítani az antennánkat. Gyakorlatilag minden 70cm-es amatőr a lényegesen sűrűbben benépesített 2 m-es sávban is dolgozik, és ebben az utóbbi sávban készül fel a 70 cm-es összeköttetésekre.
A 70 cm-es közelforgalomban rövid Yagi-antenna is megfelel. Aki végül is nem akarja gyakran forgatgatni antennáját, jól használható sugárzót kap a csoportantennában.
A deciméteres hullámokon rohamosan növekszenek a frekvenciafüggő veszteségek. Szigetelőket lehetőleg ne használjunk, még a kitűnő minőségű­eket is kerüljük, mert erre a célra még mindig a levegő okozza a legkisebb veszteségeket. A táp vezetéket a lehető legrövidebbre vegyük. Az ultrarövid hullámú szalagvezeték a legjobb esetben is legfeljebb átmenetileg, a hordozható állomásokhoz és csak szép időben használható. A helyhez kötött berendezésekhez kizárólag csak a legjobb minőségű (lehetőleg nagy légterű) koaxiális kábel jön számításba.
A deciméteres hullámú antennák mechanikai felépítésében különösen nagyon ügyeljünk arra, hogy ne torzulhasson el a sugárzási tér. Ilyen torzításokat célszerűtlenül felszerelt fémrészek idézhetnek elő. Itt elsősorban az antennaárbocra gondolunk; ne nyúljon át az elemek között, és ne álljon oldalt az antennaelem tartója mellett.
A 24.1.(a) ábrán nem követendő példával érzékeltetjük ezt a két hibát. Az ultrarövid hullámokon nagyon gyakori és meg is engedhető ez a felerősítési mód, a deciméteres hullámokon viszont lényegesen rontja az antenna tulajdonságait. A 70cm-es rövid Yagi-antennákat közvetlenül rászerelhetjük egy aránylag vékony függőleges csőre, ha ügyelünk arra, hogy az antennaelemek tartója közvetlenül az antennaárboc csúcsára kerüljön, vagyis ne álljon ki oldalt az árbocból.
A hosszabb Yagi-antennákat a 24.1.(b) ábra szerint egy különálló kereszttartóhoz erősítjük. Ebben az esetben is fontos, hogy a kereszttartó és az antennaelemek tartója egymás fölött helyezkedjen el a felerősítés helyén.
Elektromosan a legkedvezőbb viszonyokat akkor kapjuk, ha a deciméteres hullámú antennát a 24.1.(c) ábra szerint teljes egészében a függőleges árboccső elé szereljük. A 70 cm-es Yagi-antennákat elvileg tisztán fémből alakítjuk ki. A következőkben közölt méretezési adatok mind csupa fém konstrukcióra vonatkoznak. Ha más adatot nem közlünk, az antennaelemek tartójának át méröje 15 és 25 mm között lehet. Minden adat mm-ben értendő.

24.1. ábra. A deciméteres hullámú antenna rászerelése a függőleges tartócsőre:
(a) hibás elrendezés, a tartórád átnyúlik az antennaelemek között, ezenkívül oldalt eláll; (b) kedvező megoldás, kereszttartóra szerelt antenna; (c) a legkedvezőbb megoldás, az antenna a függőleges tartócső előtt helyezkedik el

 

HB9CV csoportantennája
Tartalom
Egy négyelemes, nagy sávszélességű Yagi-antenna