Menu

25.1. Függőlegesen polarizált ultrarövid hullámú körsugárzók

A függőleges irányban felállított félhullámú dipólusok vagy hajlított dipólusok és a groundplane antennák elméletileg jó körsugárzók ugyan a vízszintes síkban, de az ultrarövid hullámok tartományában nem lehet mindig elérni velük a kívánt hatásfokot. Különösen a központi táplálású dipólusok ilyenek, mert tápvezetéküket vízszintesen kell elvezetni a táppontból. Ilyen körülmények között ugyanis megzavarja a tápvezeték a sugárzási tulajdonságokat, és a frekvencia növekedésével egyre nehezebb reflexiómentesen illeszteni a táp kábelt a sugárzóhoz. Aszimmetria következtében ezenkívül a koaxiális kábel köpenyében is kialakulhatnak hullámok, aminek következtében meg nőnek a sugárzási veszteségek, és általában eltolódik felfelé a függőleges síkú emelkedési (magas sági) szög. Lehetőleg azonban „lapos" kisugárzásra kell törekedni, vagyis a fősugárzásnak lehető leg merőlegesnek kell lennie a sugárzó tengelyére. A függőlegesen polarizált sugárzók kritériuma tehát a táplálás módjában keresendő. Ezért kellett kidolgozni az oly módon táplálható antennákat, hogy nagyobb költségek nélkül is jó illesztést és kifogástalan szimmetrizálást lehessen elérni. A táp vezeték elvileg koaxiális kábel.

 

Ultrarövid hullámú és deciméteres hullámú körsugárzó antennák
Tartalom
A koaxiális antenna